Spiritualitás

A spiritus latin eredetű szóból származik, jelentése: lélegzet.

Vallási vagy hitbéli értelemben: lélek – szellem.

A spritualitás nagyon leegyszerűsítve olyan világnézet, mely szerint az ember és a teremtett, megnyilvánult világ eredője szellemi forrású, mely szubsztancia mindent átható és eredendően a tökéletesség állapotában van. A spirituális világnézetű egyén ezt nemcsak vallja, hanem önmaga szellemiségéhez és az eredendő tökéletességhez (vissza)vezető utat kutatja, keresi és gyakorolja is. A spiritualitás ebben az értelemben az ami értelmet ad az életnek, és olyan transzcendencia felé vonzza az embert, amely az individuum határain túlmutat. A spiritualitás tehát nem vallás, azonban a vallások tartalmazhatnak spirituális tanokat.

A vallás egy olyan adott hitrendszer, amelynek tagjait a közös hit, rituálé és Isten imádata köti össze. Célja, hogy híveit mélyebb spirituális életre vezesse. Tehát ebben az értelemben a vallás egy, a spiritualitáshoz elvezető lehetőség. Amikor az egyén azonban önmagát meghaladva és kiterjesztve gyakorolja a lelkiséget, akkor a spiritualitása és a transzcendens tapasztalatok mögött a belső lelki-szellemi állapotok, illetve állapotváltozások vannak, és az nem önmagában a vallás által eredő hitből fakad. Látható tehát, hogy a vallás magában hordozza a spiritualitás lehetőségét, és minden vallásnak is az eredeti célja és szándéka az eredendő szubsztancia megismerése vagy beteljesítése, azonban a spiritualitásnak nem feltétele a vallásosság.

Fontos továbbá megjegyezni, hogy a spiritualitás fogalma nem egyenlő:

• a spiritizmussal: amely egy olyan vallásos jellegű hitrendszer, amelynek követői a halottak lelkével való evilági kapcsolattartás, a lélek megjelenésének lehetőségét vallják.
• az ezotériával: amely szó a görög esoteros (belső) szóból származik, és egy belső körre vonatkozik. Az általunk használt ezotéria szó konkrét jelentése: egy belső körnek szóló tanítás az emberi lét legmélyebb értelméről, valamint a mikrokozmosz és a makrokozmosz összefüggéseiről. Ez a tanítás csak keveseké – a beavatottaké – volt mindig is, szemben az exoterikus (exoteros = külső) tanításokkal, amelyek tömegeknek szóltak. Az ezotéria (ezotérika) ma általános szóhasználata pedig azokat az irányzatokat és módszertanokat jelenti amely korunk tudományos világképébe nem illeszthetők bele.

Amíg az ezotéria képviselői a vizsgálataikat nem tudományos kritériumok szerint végzik, addig a spiritualitás jól megfér a tudományos nézetekkel is. Ha csak a jelenkor paradigmaváltó, tudományos felfedezéseit vesszük figyelembe, akár az anyagi világ legkisebb észlelhető objektumainak a vizsgálata azaz a kvantumfizika, vagy akár a világunk legnagyobb objektumainak (pl. fekete lyukak), és magának az univerzumnak a tudományos vizsgálata során is, azt látjuk, hogy azok egyre inkább a létezés spirituális (szellemi, szubsztilis) jellegét mutatják.

Továbbá a spirituális gyakorlatok (pl. meditációk) tudományosan igazoltan is jótékony hatással vannak nemcsak az ember lelki állapotára, hanem testi egészségére is. A meditációs gyakorlatok például jótékony hatással van a sejtek, valamint telomorek állapotára és akár a bélflórára is. Kutatási eredmények alapján vallástól függetlenül azok a személyek, akik spirituálisnak vallják magukat:

• boldogabbnak vallják magukat (Smith és mtsai, 2016)
• hosszabb ideig élnek (Li és mtsai, 2016)
• ellenállóbbak (Dawn és mtsai, 2016)
• depresszió kialakulásának kisebb a rizikója (Miller és mtsai, 2013)
• kisebb a rizikója az öngyilkosságnak (Tyler és mtsai, 2016; Harold, 2016)
• kapcsolataikban hűségesebbek
• a családi élet terén sikeresebbek (Smith és mtsai, 2016)

Szerző: Pázmányi Gábor