Miért követik egyre többen a sámánok történetét? Miért akarnak egyre többen sámánok lenni? Helyes dolog ha a sámánok látásmódját kívánjuk elsajátítani? Helyes dolog követni cselekedeteiket? Mit keresünk valójában, mi ebben a jó, egyáltalán helyes dolog e az, hogy ennyi ember próbál egyre közelebb férkőzni a sámánok útjához?
A válasz nem is olyan hosszú: helyes (a cikk hosszú). Az ember világa rendellenes, torzult, olyan szűken élünk, olyan sok a fojtás, a pusztítás, hogy teljesen természetes dolog belső értékeinkre, a szívünkre hallgatva kutatni, fürkészni és megpróbálni megélni azt, ami egyensúlyba hozhat.
Az ember társas lény, de elsősorban családi társaságra vágyik. E világ szelleme pedig a szeparációt szolgálja. A szeparáció első fokozata a családrombolás, a családok szellemi megosztása, szétesése, mély gyökereinek szétszaggatása. Ez intellektuális, kultúrális és szellemi síkon zajlik. A megosztás, elválasztás, azaz szeparáció megjelenése a magyar történelemben nagyon tisztán szemmel követhető. Ahogy megjelent a nem természeti vallás megindult a szeparáció, egyre csökkent az ország mérete. Ahogy minden ideológia irányt mutat, egyúttal szeparálni is fog, mert elválaszt, nem csak kiválaszt. III. Béla volt az utolsó király aki pontot tett a természeti szertartásokra azzal, hogy a Bükk-alján lévő természeti szertartásokat rendeletben is felszámoltatta a mai Kaptár-kövek övezetében. A kutatók máig nem tudják, hogy a misztikus Kaptár-kövek milyen célt is szolgáltak valójában, azonban az ember nem felejt. A táltosok szintén számos jegyet megőriztek az észak-szibériai és tuvai sámánságból. A szeparáció ugyan sikeres volt, a nemzet az országgal együtt megroppant és mióta hátat fordított a természetnek nem csak mérete, lakossága is fogyatkozik, gyökereiben keletről és északról táplálkozó ősi örökségünk fája kidőlt, de a gyökerek mégis hajtásokat hoznak. Ezért is lenne fontos lokális örökségünket ápolni és nem távoli kontinensek szellemi központjainak, lokális erőinek bolygatását végezni. Aki nyitott az irodalomra, tudja milyen géniuszok hatnak a Kárpát-medencében. Tudja, hogyan áramlik a szellem, mint duzzadó folyó és azt is, hogy minden próbálkozás ellenére is képes valami a régmúltból hajtást hozni, ha teret kap. Azonban hiába akar a hajtás kibontakozni, felcseperedni, ha kertészei – mi magunk -, tévképzeteink, vágyaink öntözőkannájából megmérgezzük. Tiszta forrásból csak az öntözhet, táplálhat, aki maga is megtalálja a a mag, hajtás fejlődéséhez megfelelő forrást.
Tehát önmagában nagyon is helyes a Dél- és Észak-szibériai sámánság, azaz a természeti szellemekkel aktív ősök útját követni, de nem szabad kutatásunkban felszínesenek lenni. Aki helyesen szeretne magot nevelni, annak ismernie kell, milyen táptalajba való a mag. Annak be kell látnia, hogy pl. a dél-szibériai (Tuva-Mongólia-Altaj) és déli türk útvonalon a sámánságot jó időre felszámolták és a bön, buddhizmus, pravoszláv hatásoktól mentes sámánságról nagyon nehéz ismeretet szerezni.
Egy rénszarvaspásztornak a tajgán, tundrán vagy egy hortobágyi pásztornak, aki a természetben éli napjait, állatait gondozza, gyógyítja gyakran sokkal több köze van a sámán, vagy táltos világképhez, mint sok sámánnak, táltosnak, akik távolról sem természeti, de misztifikáló programokat szerveznek. Ugyanis a sámánság alapja a természeti létbe való mély gyökerezés, napi kapcsolat és fizikai, szellemi, intuitív kommunikáció a természet lakóival és a természeti környezettel. Egy kertész, vagy szelíd állattartó (természetes folyamatokban történő állattartás) többet tud a természet jeleiről, intuitív mély kapcsolódása miatt, mint a városi ember. A természetben, jurtában élni jó közeledési pont az évszakok körforgásának megtapasztalására, kiváló belépés a természet hajlékába. A közösségtől elvonult táltos, vagy sámán képének követése szintén torzult jegyeket mutat, mert életvitelét tekintve a sámán és táltos közösségében élt, később bujdostak el, éltek a családtól elzártan, hogy ne sodorják veszélybe családtagjaikat tevékenységükkel a szertartásaik és életmódjuk miatt rájuk vadászó katonák. Tehát a sámánnak nem kéne elvonultan élnie, sőt, a szeparációt megelőző időkben ők voltak a család, nemzetség, klán vezetői. Vágd le a fejet, oszd meg a családot és kiszolgáltatottá, azaz irányíthatóvá teszed az egyént.
Mégis hogyan lehet mindezt visszájára fordítani?
A szép nemzet útja a szép és erős klánokban, családokban rejlik. Tehát kovácsoljuk újra a családokat? Ez teljességgel lehetetlen. Azonban új családok építhetők tiszta szellemben, ezek néhány generáció elteltével erős nemzetet építhetnek. De csak akkor, ha az új családok tiszta forrásból táplálkoznak. Első felelősségünk engedni a dob hívó szavának, a természet hívásának és olyan mélyre ásni amennyire csak lehetséges. Az ősi tudás nem elavult, ezt csupán a jelen kudarcainak leplezése miatt oly kevély és kényelmes elme szereti így torzítani. Akkora a káosz, hogy jobb kimaradni az elmúlt évtizedek, évszázadok folyamataiból. Vannak irattárak, vannak archaikus iratok, van Diószegi Vilmosunk, vannak remek forrásanyagok. Ki lehet kutatni egyénileg és közösségi úton is a múltban egyensúlyban élő ember útjának kulcspontjait. Vannak olyan népcsoportok akik megőrizték a neolitikum és az azt követő néhány évezred életformáját, akiket nem érintett a birodalmak kisemberét butító és terelő szeparáció, vallás, ideológia, agresszió. Van természeti szelíd ember. Létezik vadász aki nem öl, hanem áldoz és áldozatát nem megzabálja, hanem fel is ajánlja és tudja mit jelent élő testet kivéreztetni, átvenni. Tisztelettel.
Ma az ember elorozza a természet ajándékait, úgy, ahogy sok sámán elorozza öröksége kincseit, szertartáselemeit és pénzzé teszi.
Mit tehetünk ha hív a sámán útja?
Valójában a természeti ember útja hív. Az hív, hogy szerető és békés emberek közösségében találjunk megnyugvást. A dobok hangja a sámánszellemeket tartja hívásban, attól, hogy valakinek dobja van nem kell sámánná válnia.
Amikor Szibériában vége lett a sámánságnak, a kommunizmus végével dobokat készítettek és a családfők szigorúan nappal (!) elkezdték megénekelni a felmenő sámánok behívó énekeit, elkezdték megtartani a régi ünnepeket, de szigorúan ügyeltek arra, hogy az eredeti szertartást hiányosan végezzék mert tudták, hogy nem igazi sámánok. Ezért is végeztek nappal szertartást. A nappali szertartás az utóbbi évszázadokban terjedt el, holott nappali szertartás eredetileg nagyon kevés volt és a fő ünnepekre, több napos közösségi szertartásokra volt jellemző. Ezeken a szertartásokon egyre többen vettek részt dobbal és az un. hagyomány életben tartó imitált sámánság is kialakult, közösségi dobolással.
Az ázsiai (ázsiai eredetű) sámándobkör néhány évtizedes eredete és célja
A közösségi dobolás, azaz dobkörök megtartása szellemi értelemben összehívás és nem a sámánság autentikus útja. Szükségszerű folyamat amelyben sokan jól érzik magukat. A dobkörök vezetői jó ha tudják, hogy ezek az összejövetelek gyógyíthatnak, áldhatnak, oldhatnak és emelhetnek, azonban azt is jó, ha tudják, hogy a dobkör a szellemvilágban összehívás.
Ha a dobkörök megfelelő struktúrába vannak rendezve a megfelelő felajánlással, a megfelelő fohászokkal és megegyezésben nagyon jelentősek. A dobkörök alpja a megfelelően vezetett fohász, a dobosok egyéni segítőinek személyes egyéni behívása, melyet mindenki elvégez, majd a közösségi énekekben a dobkör célját segítő szellemek felébresztése és a hálaadás, köszönetnyílvánítás és ajándékok átadása a természetnek. Ez az archaikus dobkör útja amelynek komoly jelentősége van. Ez Észak-szibériából ered, nem én találtam ki.
Ne érezzünk kényszert ha nem úgy működnek szellemi utunk tettei, mint az “igazi” sámánoké. Azonban nem szabad feladni, ha dob került a kezünkbe, használjuk.
Mindenkinek azt javaslom legyen állhatatos, a Pusztai Lovasnépek Négy Alaptanításának vonatkozásában: magatok kutassátok az igazságot, ne legyetek a ma sámánságának fogyasztói, ne álljatok meg olyan tudásnál, mely hierarchikus, harcos népek, nemzetek következménye, ássatok le oda, ahol még nem volt agresszió, elnyomás, pusztítás, papok, rádzsák, kánok, császárok, csak ember és természet. Ott találtok békét és ott megtaláljátok a sámánközösségben élő szerepeteket, annak mélységét és magasságát egyaránt.
Szerző: Korbely Attila
Betöltés...
