Régi fényképeket nézegetve bukkantam rá erre a képre, pont 10 éve készült rólam.
Ekkoriban igen ambiciózus voltam, nagyravágyó, újonc értékesítőként hajtottam az ügyfeleket a bankszektorban.
A dress code-on, azon belül is a nyakkendőn merengve jutott eszembe, hogy hétköznapi egyenruhaként viselve, hosszútávon milyen szimbolikus üzenetet kódol a testünkbe. Valójában rituálisan elválasztja a fejet a testtől (a szívtől, az érzelmektől), mindezt szépen, fedetten teszi a gallér alatt.
Az egyenruha szót azért használom, mert a mai értelemben vett klasszikus nyakkendőt horvát katonák viselték először. A katonák pedig parancsot teljesítenek, engedelmesek.
Emellett a nyakkendőben történő légzés felszínesebb, viselése visszafogja a mély és szenvedélyes légzést, így a pulzus is szaporább. Afféle harcos üzemmód ez, de nem a szív harcosáé.
Azt tapasztaltam, hogy minél jobban elvárja egy cég az önfeláldozást, annál szigorúbb a dress code-ja. Nagyon jó példa erre London pénzügyi negyede (City), ahol szinte csak fekete, szürke, vagy sötétkék színű öltönyben járnak-kelnek az emberek.
Ma már értem, hogy az egyenruha engedelmességre, szolgálatkészségre nevel. És én jó katona voltam.
Bizonyos társadalmi szokások már egész fiatalon elkezdenek minket terelni egyfajta zsoldos üzemmódba.
Te milyen rítusokat fedezel fel a hétköznapjaidban?
Szerző: Dobai Dániel