A módszert Hanscarl Leuner dolgozta ki az 1950-es években és elnevezte Katathym Imaginatív Pszichoterápiának – rövidítve KIP. Leuner a KIP kidolgozása előtt a hallucinogének kutatásával foglalkozott, eredményeit „Halluzinogene” c. könyvében foglalja össze. A hallucinogén tudatmódosító szerekkel történő ismerkedése után dolgozta ki a KIP technikát.
A katathym szó jelentése: érzelmekkel és személyes tartalommal telt képzeleti képi tevékenység. Leuner módszerét tudományosan igazolták, és a nemzetközi és hazai pszichoterápiás világ által elfogadott, akkreditált kiképző helyeken tanított módszer.
Magyarországon hivatalosan a Magyar Relaxációs és Szimbólumterápiás Egyesület, továbbá az Integratív Pszichoterápiás Egyesület tanítja.
Az imaginációk mélylélektani eseményeket tükröznek vissza és projekciós felületet adnak a belső világ tükröződéséhez. A tudatalatti tartalmi képekben jön elő: a terapeuta a problémák transzformált képével foglalkozik, és a terápia során bekövetkező mélypszichológiai változás az imaginált képből leolvasható, így a terápiás történések a képekben és azok változásaiban nyomon követhetőek.
A terapeuta, miután a klienst ülő (vagy néha fekvő) helyzetben relaxáltatta, megkéri, hogy képzeljen el egy konkrét képet, kívülről mondja meg, hogy a kliens mit imagináljon. Például képzeljen el egy rétet, egy házat vagy egy vulkánt. Ezután hagyja, hogy a kliens elképzelje, úgy, ahogy az számára megjelenik, majd megkéri, hogy pontosan mondja el, mit lát, hall, érez, stb. a képben.
Szerző: Varga Dóra
Forrás: Integrál Akadémia, A módosult tudatállapotokat használó terápiák c. jegyzet www.integralakademia.hu