Humanisztikus pszichológia

A humanisztikus pszichológia alapjait Carl Rogers, klinikailag képzett pszichoterapeuta és Abraham Maslow, az emberi lehetőségekről elmélkedő kutató dolgozta ki az ötvenes években. A hatvanas években mind a humanisztikus pszichológusok, mint a fiatalok rájöttek, hogy az emberi élet nem áll meg az ún. „normalitásnál”, hanem mélységes kiteljesedési állapotok vannak elrejtve bennünk, így a „betegből a normálissá” szemlélet után a második nagy mögöttes alaphozzáállás, a „normálisból a kiteljesedetté” válás lett.

A humanisztikus pszichológiában a fő terápiás módszer Carl Rogers módszere, a személyközpontú terápia (person-centered vagy client-centered therapy), melyet konzultációnak (counselling-nek) nevezett.

A személyközpontú terápia elmélete és gyakorlata

A személyközpontú terápia a fejlődési potenciálokra, azaz lehetőségekre fókuszál, hogy hogyan lehetsz önmagad, teljes ember, az, akinek születtél. Rogers nevéhez fűződik a kliensközpontú terápia/non-direktív terápia, ami arra épít, hogy mindenki megfelelő motivációval és képességgel bír a változásra és maga az egyén a legalkalmasabb arra, hogy eldöntse, a változás mely iránya a legmegfelelőbb számára.

A személyközpontú terápia alapelvei

A terápia abban igyekszik segíteni az embereknek, hogy megismerjék valódi önmagukat, és szabadon válasszák meg életüket és viselkedésüket, ahelyett, hogy hagynák, hogy a külső események és személyek irányítsák őket.

A humanisztikus terápia célja, hogy hozzásegítse az embereket, ahhoz, hogy minél inkább olyan emberré váljanak, amilyenné képesek válni. A hangsúly nem a múlt boncolgatásán van, hanem azon, amit az egyén itt és most átél. A humanisztikus terapeuta célja, hogy az egyén saját gondolatainak és érzelmeinek megértését, kifejezését serkentse, és segítse az egyént saját megoldásainak megtalálásában.

A terapeuta nem diagnosztizál, azaz nem minősít, nem ad irányt arra nézve, hogy miben változzon az egyén. Feltétel nélkül elfogad. Szerepe, hogy tükörként viselkedjék, mikor az egyén saját problémáit kutatja és elemzi, így segíti elő a szabad ön-kibontakozását. Abban segít, hogy a kliens pozitív önértékeléshez jusson, a sodródás helyett egy önirányította, értelemmel megtöltött életet éljen.

A humanisztikusan megdolgozott egyén tehát erősebben a jelenben él és az érzései tudatossága, elfogadása és navigátorként való felhasználása révén.

Rogers másik központi fogalomköre az „énkép-én-ideál-valós-én” hármasa.
Énkép: ki vagyok én
Én-ideál: amilyen lenni szeretnék
Valós én: amilyen közben ténylegesen vagyok

Meglátása szerint a lelki zavarok hátterében az áll, hogy a valóságban tapasztaltak távol kerülnek az egyén énképétől, amitől alkalmazkodási zavarok lépnek fel.

A jól alkalmazkodó személy én-fogalma összhangban van gondolataival, élményeivel és viselkedésével: énképe rugalmas és azt változtatja az új tapasztalatok beépítésével.

Ha az énkép túl messze van az én-ideáltól: az egyén értéktelennek érzi magát, kevés önbizalma van, alacsony az önértékelése, szorong és elégedetlen.

Az a jó, ha az énkép és az én-ideál optimális távolságra vannak egymástól. Ez fejlődésre serkent, a már meglévő képességeinkre alapozva és elismerve azokat, a távlatokba tekintve.

A rogers-i pszichoterápia módszere, technikái

A segítő kapcsolat 3 legfontosabb alappillére
Rogers meghatározta a segítő kapcsolat ismertetőjegyeit, mely során három fő segítői (terapeutai) minőséget emel ki, melyeket “rogersi hármas”-nak nevezünk.

1. Feltétel nélküli elfogadás
2. Empátia – a kliens érzéseivel és nézőpontjával
3. Hitelesség = kongruencia

A rogers-i csoportmódszer: az encounter csoport

Az encounter csoport az a csoport, ahol az emberek eljutnak oda, hogy levetik az álarcaikat, és mély, őszinte együttlétbe jutnak, ahol igazán találkoznak egymással. Ez a humanisztikus feeling (érzés), a humanisztikus, emberközpontú hangulat, az emberi igazság, valóság és őszinteség temploma. Ez egy csoportos flow, egy áramlás élmény, melyben átbillenünk az “I am OK” alapérzésébe, azaz az önelfogadásba, mások elfogadásába, abba az élménybe, hogy “én és a többiek úgy vagyunk jók, ahogy vagyunk”.

Mi történik egy encounter csoportban?

A csoport azzal indul, hogy a csoport facilitátora nem jelöl ki feladatokat nem értelmes és értékel, hanem hagyja, hogy a csoport szabadon alkossa meg önmagát. A résztvevők egymástól függetlenül beszélnek, kezdetlen intellektuális beszélgetések zajlanak az „itt és most” helyett. Az első „itt és most” érzelmek először a vezető felé irányulnak, ezek általában negatívak. Egy ponton túl kialakul a csoport gyógyító képessége, elindul a változás, a maszkok széttörése, a tagok egymásról visszajelzést kapnak, hogy milyennek látják őket a többiek. A visszajelzések erősödnek, a konfrontáció lehet pozitív és negatív. Az ülések során a tagok egyre mélyebb kapcsolatba kerülnek egymással, személyiség és viselkedésváltozások figyelhetők meg a csoporttagokon.

Egyéb humanisztikus terápiák

1. Gestalt-terápia
   A Gestalt-terápiát Fritz Perls alkotta meg a hatvanas-hetvenes években. Perls maga is egy pozitív, az emberi lehetőségeket, potenciálokat felszabadító, a jelen pillanatot hangsúlyozó terápiás módszerre törekedett, így alkotta meg a módszert.
   Perls Gestalt-módszerének a lényege, hogy az ember figyelmét erősen, tisztán, kontúrosan az itt-és-mostba hozza. A kliens észreveszi, amit nem vett észre, hogy mit csinál, miközben beszél, mi is az, ami ténylegesen a valós jelenben történik. A kulcsszó itt tehát az éberség. A Gestalt-munkában az itt-és-mostra való éberség a központi hatóanyag, melynek tényleges hogyanja a testfókusz-éberség.
   A Gestalt-terápiában a terapeuta legtöbbször egy egyénnel foglalkozik a csoportban. Abban hitt, hogy ezen alkalmak intenzív csúcsélményei a változás kulcsai. Felfogása az egzisztencialista filozófián alapul, miszerint az összes döntésünkért mi vagyunk felelősek. A csoportokon az embereknek gyakran van eksztatikus felismerése, amikor úgy érzi az egyén, hogy jelen van, élő, valós kapcsolata van saját magával.
2. Co-counselling
   A módszert Harvey Jackins alkotta meg. Ebben a műfajban két ember úgy dönt, hogy időnként összeül és egymást terápiázza tanácsadás szintű mélységig, közös megállapodással, fele-fele időben. Az idő első felében az egyik partner a terapeuta, a másik a kliens, majd váltanak. Néhány egyszerű technikát tanulnak meg ehhez a co-counselling mini kurzusokon, és azokat alkalmazzák egymáson. A kliens vezet, ő dönti el, miről akar beszélni, ez most az ő ideje.
3. Fókuszolás
   A módszer Eugene Gendlin filozófus és pszichoterapeuta nevéhez fűződik. Fókuszolás folyamán a testi és a központi idegrendszer által tárolt, a mindennapokban észrevétlen testi érzetek figyelmet kapnak. Lehetőségünk van rá, hogy a különböző élethelyzeteinkhez kapcsolódó átélt érzetet közelebbről is megvizsgáljuk. Nyitott és elfogadó módon közelítve, kapcsolatba lépünk belső átéléseinkkel, ami változást eredményez. A fókuszolás folyamata során tudatosítjuk az átélt élmények tapasztalatait, melyeket integrálunk az adott témával kapcsolatos korábbi tudásunkba. Gondolataink, érzelmeink és testi átélésünk tudatosításának gyümölcse a viselkedéses és gondolati sémáink megváltozása. Mindezzel a személyiség változását, fejlődését és erősödését érjük el.

Szerző: Varga Dóra

Forrás:
Integrál Akadémia, A humanisztikus pszichológia elméletei és pszichoterápiás gyakorlatai c. jegyzet, www.integralakademia.hu
www.afokuszolas.hu