Mártonffy András

1990-ben érettségiztem, a hivatalos felnőttkorom egyidős a rendszerváltással. Először angolnyelv- és irodalomszakos tanárként végeztem, később humánpolitikai diplomát is szereztem, aztán hamar beszippantott a tréning világa. Innen már csak egy lépés volt az életvezetési tanácsadás, a családi mediáció és coaching.

Bár az elmúlt harminc évben soha nem hagytam abba az angoltanítást sem, és a tréningek, mentálhigiénés előadások sokat jelentenek nekem, mégsem tudok nagyobb megelégedést és több tanulságot adó munkát elképzelni, mint a coaching. Alázatra int az az őszinte bizalom, amivel az emberek hozzám fordulnak. Miközben segítek, én magam is rengeteget tanulok, minden egyes ügyfelem révén újabb és újabb rétegek rakódnak a szakmai tudásomra és a lelki békémre.

Mindemellett író is vagyok: eddig két regényem jelent meg, a harmadik pedig ott figyel a merevlemezen. Mindkét könyv az emberi lélek mélységeiről szól: az első egy pszichopata szektavezér brutálisan őszinte önéletrajza, a második pedig egy sokat megélt rettenthetetlen öregasszony párharca a tőle minden este mesét követelő, gyermeki lelkű emberrablóval.

Szenvedélyem a fotózás és a fotószerkesztés, csak akkor érzem jól magam, ha három könyvet olvasok párhuzamosan, miközben kikapcsolódásként, nagy élvezettel most pótolom be azt a matematika- és fizikatanulást, amit gimnazista koromban elkamuztam. De a legnagyobb lelki megnyugvás és az örök szerelem a kemény, őszinte rockzene.

Ha ki akarod javítani, ami nem stimmel az életedben, ha jobb döntéseket akarsz hozni, amik hosszú távon sem válnak a károdra, ha nagyobb kontrollt akarsz gyakorolni a saját életed felett, és tudatosabb, függetlenebb, hatékonyabb embert akarsz faragni magadból, miközben tanulsz a saját hibáidból is. Íme néhány példa a való életből:

Annyira vágyakozol az elismerés és a szeretet után, hogy gyakran a saját érdekeid ellenében is belemész mindenféle káros döntésekbe, szinte másokat szolgálsz fizetségként ahelyett, hogy a saját életedet élnéd.

Van valaki az életedben vagy a múltadban, aki állandóan ott ólálkodik a gondolataidban, és bár lehet, hogy már régen meghalt, az akaratod ellenére befolyásolja a gondolataidat, a véleményedet, az ítélkezésedet, és így közvetve a fontos döntéseidet is. A saját szavaid helyett az övéit használod, néha szinte úgy érzed, nincs is saját véleményed a dolgokról.

A békesség kedvéért a végtelenségig türelmes vagy, elviseled mások követelőzését, erőszakosságát, aztán egyszer csak eljön a töréspont, és olyan hevesen reagálsz, hogy a végén téged tartanak érthetetlenül agresszívnak.

Lépten-nyomon abba ütközöl, hogy valaki manipulál. Az elején minden harmonikusnak tűnik, nagy a barátság vagy a szerelem, aztán mire észbe kapsz, már ki is használtak, és abszolút nettó vesztesként kerülsz ki a helyzetből. Ha egyáltalán sikerül kikerülnöd belőle, mert olyan is volt már, hogy évekre bentragadtál egy ilyen kapcsolatban.

Úgy érzed, csak sodródsz az életben, mintha nem a te kezedben lenne a kormánykerék. Nehezedre esik idejekorán átlátni, melyik döntésed – vagy annak hiánya – hová fog vezetni. Kéne már alkotni egy valamirevaló életstratégiát, ami egy biztonságosabb helyre vezet téged.

A coachingban még a szakmai képzettségnél is nagyobb szerepet játszik az élettapasztalat. Az tud valódi empátiával segíteni másoknak, akinek a saját életében is – az öreg székely szavaival élve – „vótak dógok”. A hetvenes évekből érkeztem ebbe a mai világba, és az elmúlt évtizedekben külvilág bőségesen ellátott tapasztalatokkal az abúzus, a manipuláció és a függőségek tekintetében. Az, hogy én magam soha nem voltam aktív művelője egyiknek sem, annak köszönhető, hogy korán megtanultam felismerni őket. Mindig is igyekeztem ezeket a „dógokat” tudatosan szemlélni, racionálisan feldolgozni, és tőkét kovácsolni belőlük. A coachingszakmában elsajátítható objektív tudásanyagot mindig is csak ezzel a munícióval felszerelkezve tudtam elmélyíteni. Az ügyfeleimet az első alkalmaktól kezdve egyenrangú partnerként, tisztelettel kezelem, mert tudom, hogy semmivel sem érek többet náluk, és ők az a tükör, amelyikben minden nap magamat kell meglátnom.

A tréningezést egy gyakorlatközpontú tanfolyam után kezdtem el 2001-ben, amikor az oktatócég kiválasztott a végzett hallgatók közül. Az évek során egyre többen jöttek oda hozzám a szünetekben, és magánemberként is a segítségemet kérték, majd ugyanez angol-magántanítás közben is egyre többször előfordult. Elkezdtem napi szinten foglalkozni a coachinggal, miközben egy családi mediációs tanfolyamot is elvégeztem. Már hosszú évek óta folytattam életvezetési tanácsadást, amikor 2019-ben – a feleségem rábeszélésére – elvégeztem egy coachingakadémiát az ország néhány kiemelkedő szakembere vezetésével. Rengeteget tanultam tőlük, számtalan szakmai fogást ismertettek meg velem, és alapvetően megváltoztatták a felfogásomat egy sor dologban. Ezek után megszereztem az International Coaching Federation akkreditációját, is, hogy minden hivatalosan is elfogadott legyen.

A mai napig is igyekszem folyamatosan bővíteni a tudásomat, nem csak a coaching területén. Minden érdekel, amivel szélesíthetem a látókörömet. Most éppen gazdasági mediációt tanulok a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara tanfolyamán, és az a törekvésem, hogy hogy soha ne legyen hosszabb időszak az életemben, amikor éppen nem tanulok semmit.