Dr. Hantos Kolos

Van, amikor kívülről még működik az élet, belül azonban valami már nem tartható tovább ugyanúgy. Lehet, hogy túl régóta cipelsz egy nehéz helyzetet, elvesztetted a kapcsolatot önmagaddal, vagy egyszerűen csak azt érzed: így nem szeretnél tovább élni, de még nem látod, merre indulj.

Mentálhigiénés szakemberként felnőtteket kísérek élethelyzeti, kapcsolati és önismereti elakadásokban. Nem kész válaszokat adok, és nem mondom meg, hogyan kellene élned. Olyan biztonságos, őszinte és ítélkezésmentes teret tartok, ahol pontosabban megérthetjük, mi történik veled, mi ismétlődik az életedben, és mi az, ami valóban változást kíván.

Munkámat humanisztikus–egzisztenciális szemlélet határozza meg. A személyközpontú megközelítés elfogadó figyelmét a logoterápia értelem- és értékorientáltságával, valamint a daseinanalitikus gondolkodás létkérdésekre érzékeny látásmódjával kapcsolom össze. Nemcsak azt vizsgáljuk, hogyan lehet enyhíteni a feszültséget, hanem azt is, hogyan szeretnél jelen lenni a kapcsolataidban, a döntéseidben és a saját életedben.

A közös munka célja, hogy tisztábban láss, szabadabban válassz, és olyan irányt találj, amelyet valóban a sajátodként tudsz vállalni.

Hozzám fordulhatsz, ha egy ideje azt érzed, hogy valami nincs rendben, de egyedül nehéz megértened, mi történik veled és hogyan lehetne másképp.

Dolgozhatunk együtt, ha:

– tartós feszültséget, szorongást, lehangoltságot, kimerültséget vagy örömtelenséget tapasztalsz;
– újra és újra ugyanazokon a gondolatokon rágódsz, nehezen döntesz, vagy elvesztetted az irányt;
– kiégésközeli állapotban vagy, túl sokáig alkalmazkodtál, és már nem bírod úgy tovább, mint eddig;
– párkapcsolati vagy családi konfliktusokkal, eltávolodással, szakítással vagy válással küzdesz;
– nehéz nemet mondanod, képviselned a szükségleteidet és megtartanod a határaidat;
– veszteséget, gyászt vagy magányt, illetve egy fontos életszakasz lezárulását próbálod elhordozni;
– munkahelyi elakadás, pályaváltás vagy szerepkonfliktus foglalkoztat;
– önértékelési nehézségekkel, identitáskérdésekkel vagy visszatérő kapcsolati mintákkal dolgoznál;
– kívülről talán rendben van az életed, mégis ürességet, céltalanságot vagy értelemvesztést élsz meg;
– nem egy konkrét problémát szeretnél „megjavítani”, hanem mélyebb önismeretre és önazonosabb életre vágysz.

A beszélgetésekben nem tüneteket vagy címkéket helyezünk a középpontba, hanem téged és azt az élethelyzetet, amelyben most vagy. Ha a nehézséged más típusú ellátást kíván, ezt nyíltan jelzem, és segítek megtalálni a megfelelő szakmai irányt.

Saját önismereti munkámra nem lezárt képzésként, hanem a segítői jelenlét folyamatos alapjaként tekintek. Számomra nem elég ismerni egy módszer fogalmait: fontos személyesen is megtapasztalni, milyen segítséget kérni, bizonytalanságban maradni, nehéz érzésekkel találkozni és egy kapcsolatban változni.

Eddig több mint ötszáz óra egyéni és csoportos önismereti munkában vettem részt. Hosszabb egyéni, integratív terápiás folyamat mellett pszichodráma- és személyközpontú csoportokban dolgoztam. Önismeretemet mindfulness-alapú képzések, gyakorlócsoportok és csendes elvonulások, valamint pszichodinamikus mozgáscsoport mélyítették. Ezekben a folyamatokban a kapcsolati működésemre, visszatérő mintáimra, érzelmi és testi tapasztalataimra, döntéseimre és saját határaimra egyaránt figyelmet fordítottam.

A sajátélmény abban segít, hogy a konzultációkon felismerjem, mi tartozik hozzád, és mi mozdul meg bennem; hogy ne kész magyarázatokat vetítsek rád, hanem valóban arra tudjak figyelni, ami veled történik. Munkámat rendszeres szupervízió és önreflektív esetfeldolgozás kíséri.

Úgy gondolom, a segítő legfontosabb „eszköze” végső soron a saját személyisége. Ezért az önismeret számomra nem szakmai díszlet, hanem annak feltétele, hogy figyelemmel, teherbírással, hitelesen és tiszta határokkal legyek jelen a közös munkában.

Szakmai tapasztalataimat a Péterfy Sándor Utcai Kórház Krízisintervenciós és Pszichiátriai Osztályán alapoztam meg. Pszichiátriai asszisztensként akut krízishelyzetekben, súlyos veszteségekkel, beszűkült megküzdési lehetőségekkel és pszichiátriai tünetekkel élő emberek ellátásában vettem részt. Ez a közeg megtanított arra, milyen fontos egyszerre komolyan venni a szenvedést, megőrizni a nyugalmat és pontosan látni a szakmai határokat.

Jelenleg a Magyar Máltai Szeretetszolgálat közösségi pszichiátriai ellátásában dolgozom pszichiátriai diagnózissal élő, hajléktalan emberekkel. A hosszabb távú pszichoszociális kísérésben nemcsak a tünetekre, hanem az élethelyzetre, a kapcsolatokra, a mindennapi működésre, az autonómiára és a társadalmi beilleszkedés lehetőségeire is figyelünk.

Magánpraxisomban felnőtteket kísérek élethelyzeti krízisekben, kapcsolati és munkahelyi elakadásokban, veszteségek feldolgozásában és önismereti folyamatokban. Több mint ezer óra egyéni konzultációs tapasztalattal és százat meghaladó kísért folyamattal rendelkezem.

Munkámat rendszeres szupervízió mellett, személyközpontú és humanisztikus–egzisztenciális szemléletben végzem. Az intézményi ellátás és a magánpraxis eltérő tapasztalatai egyaránt arra tanítottak, hogy az emberi nehézségek csak az adott élethelyzet, személyes történet és kapcsolati világ összefüggésében érthetők meg igazán.