Burek Edina

Régebben tartottam attól, hogy teljesen hülyének néznek majd, ha beszélek arról, mi történik velem. Sokszor még magamnak sem tudtam megfogalmazni azt, hogy mi zajlik bennem, nemhogy másnak. Szégyelltem megmutatni magam.

Sokáig fogalmam sem volt arról, hogy mihez kezdjek, és teljesen elveszettnek éreztem magam. A napjaim abból álltak, hogy szorongtam, terveket szőttem, aztán újabb terveket szőttem. Igyekeztem nem felcímkézni magam különböző diagnózisokkal, mert a tüneteim alapján szinte bármelyikben magamra ismerhettem volna.

Sok segítő oldalát megnéztem, aztán be is zártam. Halogattam, aztán újra megnéztem az oldalakat, halogattam, majd újra bezártam. Az összeset. Ennek az lett az eredménye, hogy évekre benne ragadtam olyan lehetetlen helyzetekben, amelyekből nem láttam a kiutat.

Egy idő után léptem egy hangyányit. Aztán még egyet.

Tapasztalatból tudom, milyen nehéz lehet segítséget kérni, bizalmat szavazni vagy egyáltalán elhinni azt, hogy lehet másképp is élni. Sokszor már az is egy apró, hangyányi, de fontos lépés, ha valaki elkezd megoldást keresni.

Ma már olyan embereket kísérek, akik szeretnének változtatni a lehetetlennek tűnő helyzeteiken.

A munkám során fontosnak tartom a test jelzéseire és a belső megélésekre való figyelmet is.

      - szorongás, belső feszültség
      - elakadás és visszacsúszás
      - kimerültség, kiégés
      - szégyen és bűntudat
      - határhúzási nehézségek
      - bántalmazó kapcsolatok hatásai
      - trauma utóhatásai
      - gyász és veszteség
      - függőség
      - bizonytalanság

A saját nehézségeim indítottak el azon az úton, amin már nem csak túlélni, hanem élni akartam.

Kezdetben összetett problémákkal és testi-lelki tünetekkel szembesültem, amelyekre tudatosan kerestem megoldást.

Egyéni folyamatokba és csoportos önismereti munkába kezdtem – például somatic experiencing, fókuszolás és pszichodráma módszerekkel –, amelyek segítettek új alapokra építeni az életemet.

Ez a több mint tíz éve tartó tudatos önismereti út vezetett el ahhoz a döntéshez, hogy pályát módosítsak, és segítő legyek.

Saját önismereti munkámat ma is szakmai működésem alapjának tartom, mert hiszek abban, hogy másokat csak akkor tudok jól támogatni, ha önmagammal is őszinte kapcsolatban vagyok.

Mielőtt önállóan klienseket kezdtem fogadni, több intézményi és közösségi közegben dolgoztam segítőként.

Önkéntesként kezdtem egy segélyszervezetnél, ahol három éven keresztül vettem részt a perifériára szorult családok és hajléktalan emberek ellátásában és lelki támogatásában.

Ezt követően egyéni és családi eseteket kísértem, valamint önismereti csoportokat és stresszkezelő tréningeket vezettem.

Később egy drogrehabilitációs intézmény terápiás munkatársaként dolgoztam, ahol szenvedélybetegséggel élők felépülését támogattam egyéni és csoportos formában.

Pszichiátriai közegben mentálhigiénés segítőként is dolgoztam.

2024 óta fogadok egyéni klienseket személyesen és online formában is.